január 10th, 2011 Elengedés

Bár január 7-én pénteken a Varázsló hullámába léptünk a dreamspell szerint, és ennek a hullámnak a témája a teremtés,  a varázslás és az időtlenség. A hullám formaöltő negyedik napján mégis az elengedés kihívásával találtam szembe magamat. Elengedés újra, mint már oly sok területen sokszor az életemben: elengedni valakit, vagy valamit és hinni, hogy minden úgy van jól ahogy van, még akkor is ha fáj, ha megtartanám a pillanatot, a személyt, az élethelyzetet és az összes körülményt. Tudom azonban, hogy az élet természetes rendje az áramlás, az örök körforgás és minden, ami ezzel ellentétes, ami a pillanatot megállítaná, az nem az örökké létező, végtelen és fényből táplálkozó részem.

Végiggondolva rengeteg dolgot tanított nekem a mai elengedés. Elfogadni azt, hogy minden lény szabad akarattal rendelkezik és nem tulajdonolok ezen a világon, ebben a testben senkit és semmit. Elfogadni a másik lény döntését, hogy átadtuk már a kulcsainkat egymásnak, így eltávozik egy másik létformába, hogy  később újraszületve, a kettőnk találkozásából elsajátított bölcsességgel, tapasztalattal tovább fejlődjön és másoknak is segíthessen. Hiszen rám is várnak további lelkek, hogy segítsük egymást a fejlődésünkben. Feltétel nélkül szeretni és a szeretet magamba engedni. Merni sírni és érzelmeket megélni. Szavak nélkül kommunikálni, egy érintéssel, egy tekintettel, egy megérzéssel, egy gondolattal. Valós értékrend szerint élni, melyben a szeretet, az öröm az elsődleges vezérlő. Felelősségteljesen élni és döntéseket hozni. A földi létezésből az öröklétbe távozásban segíteni. Hagyatkozni, másokban megbízni.

Köszönöm Picúr, hogy majd 5 évig velem voltál!