2011.02.15-én egy új palotát indítottunk, mely az átalakulással, a transzformációval foglalkozik (Halál terme). Ez az 52 napos ciklus az év nyolcadik hónapjában, galaktikus sólyom hava, indult. Ez a holdhónap szintén az átalakításhoz ad erőt, különösen ahhoz, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal. Azaz az életünk olyan tevékenységekből, pillanatokból, emberi kapcsolatokból épüljön fel, ahol önmagunkat élhetjük meg és teljesedhetünk ki. Önmagunk alatt itt nem az egó, az elme által teremtett szerephalmazt értem. Ha ezekkel próbálunk azonosulni, az ebben az időszakban kiderül, szembesülésre “kényszerülünk”, és természetesen az alkímiára, az átalakításra is adódik a lehetőség. Ez indult el az Égenjáró hullámban, mely most vasárnap zárul. Elindultunk az igazság keresése útján. Érdemes végiggondolni, hogy mi minden történt Veled 2011.02.15-e óta és akadtak-e olyan helyzetek, ahol áldozatként élted meg magadat és mást tettél felelőssé a történésért? Érkeztek-e új lehetőségek az életedbe, amelyek első látásra képtelenségnek, megvalósíthatatlannak és irreálisnak tűntek? Ha igen, mit tettél velük? Elmentél mellettük, mert nem férnek bele az elméd által gyártott képbe, melyet valóságnak hiszel? A hullámban számtalan információ, felismerés érkezik önmagunkról, érdemes egy pillanatra megállni és végiggondolni, hogy miről is szólt ez az időszak.
A hétfőn induló világáthidaló hullámban újból előkerülhetnek az égenjáró hullámban felbukkant dolgok, eggyel azonban tovább kell már lépnünk. Nem elég meglátni a valóságot, hogy kik is vagyunk valójában, miből is áll mindennapjaink, elkezdődik az átalakulás folyamata. Az átalakulás, amely bár igényel egyfajta kontrollt, mégis a megadás, az elengedés az első lépés, ahol megszűnik a kontroll, marad a figyelő, a lélekjelenlét. Ahhoz, hogy új dolgok érkezhessenek, ahhoz hogy új alapokról indítsunk el valamit, a régit el kell engedni, legyen az akár egy gondolat, akár egy régi ruhadarab. Elengedés, megadás, miközben összekapcsolódunk a lélekmagunkkal, igaz önnönvalónkkal és beengedjük a teljességet, a fényt, hogy ahol még sötétség van, oda is fény érkezhessen. Csodákkal teli átalakulást kívánok a következő napokra Nektek!
Az utóbbi időben a való életben tettem-vettem, nem maradt időm írni ide. Elvégeztem egy két hétvégés masszázstanfolyamot, a pránanadi masszázstanfolyamát. A tanított masszázs nem kapcsolódik a nadihoz, nem szükséges hozzá fokozat. Nem is tervezem, hogy foglalkozzam a nadival a jövőben sem, de a masszázsuk felkeltette a figyelmemet. Ajánlásra és megérzésre mentem el, de teljes mértékben bejövős a módszer számomra - akár én masszírozok, akár engem masszíroznak. Finom, mélyreható mozdulatokkal haladunk végig a testen, teljes testmasszázs keretében. Fizikai testre gyakorolt hatásán túl intenzív az érzelmi testtel való kommunikáció is a masszázs által/közben. A tanfolyam első hétvégéjén kizárólag a jobb oldalunkat masszíroztuk egymásnak, és bár a masszázs maga finom érintésekből, simogatásokból áll főleg, a nap végén a testem két fele külön életet élt.
Egyelőre még egy teljes testmasszázs kb. 3-3,5 óráig tart nekem (ma volt a második teljes testmasszázsom), nagyon élvezem. Célom, hogy masszázson keresztül segítsek másoknak a középpontjukat megtalálni, visszaérkezni oda, miközben oldódnak az egység megélését akadályozó blokkok, gátak. Nem mellékesen ezáltal harmóniába kerül a fizikai test is.
A két hétvége intenzív tapasztalásokat hozott magammal kapcsolatban is. Ezzel párhuzamosan januárban több döntést is hoztam lélekből (magánnyugdíjpénztári tagság, új álláslehetőséggel és egy novemberben elkezdett 3 éves iskola folytatásával kapcsolatban), azt gondolom a január eleji elengedésem gyűrűzik be életem több területére is. El kell engednem mindent, ami nem a középpontból, nem a szereteten alapul. Felelősségteljes életre tettem le a voksomat nem régen, hogy életemet a szereteten és a feltétel nélküli elfogadáson alapulva élem le. Napról napra jobban vagyok és könnyebben megy a választás és a cselekvés. Hamarosan visszatérek maya információkkal és terveim szerint elindítok egy új tarot írás sorozatot, amely a fejemben már megszületett, az elindítás megfelelő pillanata még várat egy picit valami miatt. De így van jól minden, érzem.
Bár január 7-én pénteken a Varázsló hullámába léptünk a dreamspell szerint, és ennek a hullámnak a témája a teremtés, a varázslás és az időtlenség. A hullám formaöltő negyedik napján mégis az elengedés kihívásával találtam szembe magamat. Elengedés újra, mint már oly sok területen sokszor az életemben: elengedni valakit, vagy valamit és hinni, hogy minden úgy van jól ahogy van, még akkor is ha fáj, ha megtartanám a pillanatot, a személyt, az élethelyzetet és az összes körülményt. Tudom azonban, hogy az élet természetes rendje az áramlás, az örök körforgás és minden, ami ezzel ellentétes, ami a pillanatot megállítaná, az nem az örökké létező, végtelen és fényből táplálkozó részem.
Végiggondolva rengeteg dolgot tanított nekem a mai elengedés. Elfogadni azt, hogy minden lény szabad akarattal rendelkezik és nem tulajdonolok ezen a világon, ebben a testben senkit és semmit. Elfogadni a másik lény döntését, hogy átadtuk már a kulcsainkat egymásnak, így eltávozik egy másik létformába, hogy később újraszületve, a kettőnk találkozásából elsajátított bölcsességgel, tapasztalattal tovább fejlődjön és másoknak is segíthessen. Hiszen rám is várnak további lelkek, hogy segítsük egymást a fejlődésünkben. Feltétel nélkül szeretni és a szeretet magamba engedni. Merni sírni és érzelmeket megélni. Szavak nélkül kommunikálni, egy érintéssel, egy tekintettel, egy megérzéssel, egy gondolattal. Valós értékrend szerint élni, melyben a szeretet, az öröm az elsődleges vezérlő. Felelősségteljesen élni és döntéseket hozni. A földi létezésből az öröklétbe távozásban segíteni. Hagyatkozni, másokban megbízni.
Köszönöm Picúr, hogy majd 5 évig velem voltál!
Mai nappal elindítottunk egy új Tzolkint, egy újabb 260 napos ciklust. Ennek az első hulláma, Sárkány, az elindítással, a születéssel a táplálással és az ősbizalommal kapcsolatos témákat hozza előtérbe az életünkben. Ezzel párhuzamosan az év hatodik hónapjában vagyunk, ami az áramlást, a rugalmasságot, az alkalmazkodást segíti. Így a mostani 13 napban legyünk nyitottak és befogadóak, ha álmainkban, vagy napközben egy érzésben, egy gondolatban egy merőben új ötlet jut az eszünkbe és bármennyire is távolinak, vagy irracionálisnak tűnik, kérlek, hogy ne kerüljön az elme által elvetésre. Említettem, hogy előtérbe kerül az ősbizalom is, mennyire merjük magunkat rábízni a belsőnkre és ezáltal a belső hangunkra, valamint a világra. Hagyjuk, hogy belül elinduljon, megszülessen, hogy a felszínen a későbbiekben hozzárendeződhessenek a tárgyak, személyek, feltételek. Hiszen minden körülöttünk az anyagi síkban létező dolog, egy belső gondolattal, egy vággyal indult el a teremtés útján. Így hagyjuk, hogy ebben a 13 napban megszülethessen bennünk valami új és elindulhasson a manifesztáció felé. Legyünk rugalmasak magunkkal szemben is, engedjünk teret annak, ami készül előtörni, előbújni és tápláljuk testünket-lelkünket-szellemünket.
Mivel élesen nem vághatóak el a ciklusok, egymással kapcsolatban állnak, így előkerülhet az elengedés is. Ahhoz, hogy új dolgok születhessenek meg, el kell engedni olykor a régit és “üresnek”, befogadónak kell lenni. Igaz, hogy belélegzés mindig a kilélegzés után következik. Így aki nem engedte el, aminek a helyére érkezne valami új dolog, akkor találkozhat még elengedést hozó helyzetekkel. Lehet, hogy pont azt a gondolatot, hozzáállást kell elengedni, hogy mi szeretnénk meghatározni, hogy mi induljon el most, mi születhessen meg. Itt is a rugalmasság, a hagyatkozás, ősbizalom és az áramlás vezessen. Segítő energiák érkeznek ehhez.
Kb. két hónappal ezelőtt írtam az utolsó tarot-val kapcsolatos bejegyzésemet. Az akkori kirakás olyan mély dolgokat mozgatott meg bennem, hogy a kirakás után elraktam a kártyáimat a polcra és ma vettem elő őket. Eltelt két hónap úgy, hogy magamnak egyáltalán nem húztam, talán két kérdésre húztam valakinek egy 3. kártyából, mely csak demonstrációs célt szolgált eddig. Ma is annak kapcsán kerültek elő a kártyáim (2 különféle csomaggal dolgozom egyszerre) a polcról, hogy valaki a segítségemet kérte és eljött hozzám, hogy néhány kérdésére választ kapjon.
Mielőtt megérkezett az illető, elővettem, üdvözöltem a kártyáimat és újra kapcsolatba léptem velük. Olyan érzés volt, mintha tegnap este tettem volna le őket, nem pedig két hónappal ezelőtt. Ráláttam, hogy a tarot már életem egy nagyon fontos része és most ismét visszaillesztem a mindennapjaimba. Talán ez volt a leghosszabb szünet nélkülük, de valami miatt szükség volt erre. Még nem látom teljesen tisztán, hogy mi volt a szünet oka, mi történt addig velük és velem. Az elmúlt két hónapban egy tündérkártyával ismerkedtem, időnként azt vettem a kezembe. Ennek kapcsán érdekes dolog történt. A megvásárolt csomagomból kimaradt valahogyan a kilépés nevű lap, a mozogj egy kicsit lapból viszont kettőt is kaptam. Először az jutott eszembe, hogy írok a kiadónak, hogy küldjék el a kilépés lapját, cserébe küldök egy mozogj egy kicsit lapot. Aztán bevillant, hogy a tündérek is szeretik a humort és talán ez is egy újabb kulcs, segítség. Talán fel kéne adnom, hogy elmenekülök egy-egy olyan helyzetből, ami nem látszódik működni, vagy nem az egóm számára kedvezően alakul? És olykor a ragaszkodásomat félre téve egy kicsit legyek rugalmasabb? 
Beléptünk a Dreamspell naptár alapján a Sas hullámba. Kiderül, hogy képesek vagyunk-e a felmerülő élethelyzeteket többféle nézőpontból is megnézni és ezzel egyidejűleg meglátjuk-e azt is, hogy minden történésünk belőlünk indul ki. Ezért nem mindegy, hogy mire gondolunk, milyen szándék van a cselekedeteink mögött és alapvetően mit várunk az élettől, milyen előfeltevésekkel, hiedelmekkel éljük a mindennapjainkat. Amennyiben elfogadjuk, hogy minden energia, akkor megértjük, hogy a szavak, a cselekedetek, akár a gondolatok, mind-mind energiaminőségek. Így bár a cselekedeteink lehetnek segítőek, építőek, ha mögötte a gondolat negatív töltetet, esetleg rombolást takar, a cselekedet is rombol.
Ez adja a szabadságunkat és a teremtőerőnket is egyben. Minden belőlünk indul ki, az egész világ a gondolatainkat tükrözi, mindent mi teremtünk magunk körül. Sőt, ugyanazt az eseményt két ember, vagy akár ugyanaz az ember két eltérő pillanatban különbözőképpen élheti meg és értékelheti, attól függően, hogy ki melyik részletre fókuszál, vagy milyen lelkiállapotban van éppen. Visszaérkezve a sashoz, lássuk meg a felbukkanó élethelyzetekben, hogy a cselekedeteink mögött milyen gondolatok, energiák húzódnak meg és változtassunk, ha szükséges. Merjünk elrugaszkodni először az elménkben, megélni a teljességet és a szabadságot. Teremtsünk egy olyan életet magunknak, amilyet szeretnénk!
Bika jegyében telihold van ma. Gyönyörű Holdra hangolódást kívánok!
Benne vagyunk már néhány napja a szél hullámában, amelynek a fő témája a tudás, az információ áramlása és áramoltatása, a kommunikáció.
Érkezhetnek az élethelyzetek, ahol megláthatjuk, hogy szétszórjuk-e az információt, vagy visszatartjuk? Egyértelműen kommunikálunk-e és milyen szándék motivál bennünket? Vannak-e még kimondatlan mondataink, szavaink, avagy amit már kimondtunk, azt szükséges-e korrigálni?
Mennyire élünk vissza az információval és mennyire tudjuk elfogadni mástól, esetleg más szférából az információt? Képesek vagyunk-e módosítani a véleményünket, esetleg előítéletünket, nézeteinket, ha a helyzet változást okoz bennünk?
Tegnap második alkalommal megnéztem az Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek) c. filmet és a film is, de a filmben elhangzó fenti dal is magával ragadott.
Magával ragadott. Táncolni, szabadnak lenni, keresni, hagyni a válaszokat megérkezni, tapasztalni, létezni, érezni.
“I want to live, I want to give”
Gyakran gondoljuk úgy, hogy ha megtanultuk az egyet, mindent tudunk a kettőről, elvégre egy meg egy az kettő. Elfelejtjük azonban, hogy még nem tudjuk, mi az a “meg” az egyek között.
Sir Arthur Eddington
Posted in Maya | Comments (0)